PUSZTULÓ ÁRPÁD-KORI TEMPLOMHELYEK
Talán nem vétünk a történeti igazság ellen, ha a Váradi Regestrumban említett Szent György-kápolnát (capella Sancti Georgii) ezzel az épülettel azonosítjuk. 1234-ben Pál lelkész volt az igazgatója, aki egyben a parókiális egyháznak is a lelkésze. A tatárjárás során a kápolna elpusztult. Maradványait az 1970-es években területrendezés során végleg megsemmisítették: két, két és fél méter vastagságban legyalulták a földet, és a kövekkel, csontokkal együtt a Rózsás csárda és a Tócó közötti vizenyős terület feltöltésére használták fel.
Sárkányölő Szent György temploma
Építésének korát és építtetőjét nem ismerjük. 1234-ben már megvolt, de egyes kutatók szerint csak az 1300-as évek második negyedében építhették a Várdayak. Hajóból és szentélyből állt, falait - a hajó négy és a szentély két sarkán - támfalakkal erősítették meg. Bejárata a Böszörményi országút felől nyílt, de lehet, hogy egy kisebb ajtót a déli oldalfalon is vágtak. Egy16.századi vagyonleltárból tudjuk, hogy tornya nem volt; önálló, fából épült haranglábról nem szólnak az oklevelek. A karzat a nyugati falon épült a bejárat fölött, a karzat feljárója az északi oldalfalra támaszkodott, amelyen nem voltak ablakok. A templom egy honfoglalás kori magyar temető sírjaira épült. A téglákat a helyszínen vetették és égették ki. a téglaégető a templomtól északra feküdt. A téglaégető gödrének ásásakor több sírt megbolygattak, a maradványokat az 1991. évi ásatás során tárták fel és vitték a múzeumba.
A téglaégető gödréből sok meddő kőzet is előkerült, láthatóan a meszet is a helyszínen égették ki. Bodrogkeresztúri fehér homokkőből készült a szenteltvíztartó (ma a Déri múzeumban látható) és I ebből készültek az ablakkeretek is. A templomot hullámalakú cserepek fedték. Sok egész cserepet találtak a templomtól
délkeletre fekvő ”hulladékgödörében”-ben
A templom méretei
A hajó és a szentély együttes hossza 16 és fél méter, a hajó szélessége 6,6 méter, a szentélyé 4,55 méter. A téglából A téglából épített falak egy méter szélesek voltak. A templom köré évszázadokon át temetkeztek, a sírok néhol 4-5 rétegben találhatók egymás fölött. A templomhajótól délre, a falakkal párhuzamosan több téglakeretes sírt találtak, a régészek ezeket a sírokat az 1200-as évek végére datálják.
A templom kezdetektől fogva az egri egyházmegyéhez tartozott, maga Szentgyörgy település pedig Szabolcs megye déli határán feküdt. Az 1300-as évek végén és az 1400-as évek elején több évtizedig tartó pereskedés folyt a Szent Györgytemplom anyaegyház, a Szent Mihályi
templom pedig csak leányegyház, így a így a macsiaknak az egyházi adót a Szent György-templom lelkészének kell fizetniük. (A per után a hosszúmacsiakat az egri egyházmegye adófizetői között találjuk.)
A templomtér
A templom bejárata előtt (az országút és a templom között) széles tér volt, ahol 1458-ban és 1461-ben országos vásárt tartottak. Ezen a vásáron külföldi (pl. skandináv) kereskedők is megjelentek.
Az adott időben Szentgyörgy mezőváros (oppidum) volt, a jobbágyokon kívül szabad parasztok és nemesek is lakták. (Gusztáv Adolf svéd király ezüst pénzei a Déri Múzeumban láthatók.)
A Szent György-templom az 1594. évi krími tatár támadás után hanyatlásnak indult. A település elnéptelenedett, a templom rommá vált. Egy kétszáz évvel később készített kéziratos térkép, amely minden romot feltüntet, ennek a templomnak a romjait már nem mutatja, a föld fölött tehát nem voltak látható falmaradványok.
E század elején Szentgyörgy földbirtokosa, Hartstein Nándor a földben levő falrészeket is kiszedette (az északkeleti támpillérkivételével) és a téglákból istállót építtetett. I A Déri Múzeum régészei 1981-ben a falak maradványait, alapjait feltárták, majd ; 1982-ben a műemlékbizottság anyagi támogatásával rekonstruálták. Ígv a helyreállított templomrom mint műemlék bemutathatóvá vált.
A környéket az iskolák segítségével parkosították, egy jóakaratú vállalkozó pedig a romhoz vezető út elejére csinos fahidat építtetett. Néhányan azonban rögtön hozzákezdtek a rom pusztításához.
Előbb a közeli presszóban italozó, erejükkel mit kezdeni nem tudó suhancok láttak hozzá a falak szétveréséhez, a facsemeték kitördeléséhez, majd az éj leple alatt egy szemfüles polgár módszeresen bontani kezdte a “hasznot nem hozó” téglafalakat, és szép csendben hazahordta a “remek, fagyálló” téglákat. Tyúkól, disznóól épült belőlük!
Vidékünk nagyon szegény műemlékekben, régi épületekben, maga az alföldi táj sem igen változatos. Sajnos, ahol vannak műemlékek, megőrzésre érdemes természeti értékek, azokat sem becsüljük, nem óvjuk eléggé. Az alföldi emberek jó része a régi épületekben, történelmi emlékekben csak megsemmisíteni való ócska romot, kidobni való limlomot lát. Ha valahol van egy kunhalom vagy természetes emelkedés, domb, igyekeznek minél előbb “hasznosítani”: elhordani töltéshez, építkezéshez. A völgyeket, mélyedéseket feltöltik. Úgy szép a táj, ha minden sima, minden egyenes, lapos! Így gyalulták le a Klastrom-part déli szegélyét is, mielőtt építkeztek volna rajta. Az építkezőknek és a tervezőknek eszükbe sem jutott, mennyivel szebb volna ez az utca, ha a házakat tervezik a tájhoz, nem pedig fordítva. Közben megsemmisítették a templomnál idősebb rotunda maradványait is.
“Vagy a sorsot kell vádolni, vagy az isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokba vételét megengedte” - kiáltott fel Ottó freisingi püspök, amikor 1147-ben Magyarországon átutazott. Szándékosan tönkretett, pusztulásra ítélt értékeinket látva most vajon másként kiáltana fel?
A hozzászólásokhoz regisztrálj vagy lépj be.